Fazekas Péter filmje
Film Positive
Június 9-től a Magyar Mozgókép Fesztivál nyitófilmjeként látható a mozikban a Nemzeti Filmintézet támogatásával készített A játszma c. új magyar thriller, ami a bő tíz évvel ezelőtti, a közönség- és szakma által is kedvelt A vizsga folytatása. A forgatókönyvet kimondottan Kulka János személyiségére írta Köbli Norbert. A színész 2016-ban agyvérzést kapott, és óriási akaraterővel lett úrrá a betegség maradványtünetein, így tökéletesen és élethűen el tudja játszani a film elején szintén stroke-ot kapó, dörzsölt öreg kém, Markó Pál karakterét.
A játszma története az 1963-as esztendőben zajlik, és bő fél évet ölel fel. Ekkor a Szovjetunióban már inog Nyikita Hruscsov alatt a főtitkári szék, Leonyid Brezsnyev rengeti, aki ott toporog már a kapuban. Az itthoni Állambiztonsági Szolgálatok tagjai is várakozó álláspontot foglalnak el, kinek a bukásra ítélt, kinek a buktatni készülő moszkvai elvtárs győzelme árthat vagy jelent többet. Állománygyűlést tartanak. A tábornok az utódjáról gondolkodik, ki üljön a székébe, ki a legalkalmasabb erre a magas hivatalra. Két jelöltje is akad. Úgy dönt, versenyezzenek, és győzzön a jobbik. Miközben ünnepelnek és kitüntetik egymást, folyik a vodka, zeng a Bunkócska meg a Katyusa. Ennek az nagy „családnak” oszlopos tagja a Jung házaspár: András és Éva. Gyermekük nincs, később kiderül, az asszony annyi abortuszon esett át, amióta a dolgozó népet szolgálja, hogy már nem tud teherbe esni, és már régen elment a kedve a szexeléstől. A két szálon futó cselekmény egyikében ez a pár, a másikban pedig az egészségi állapota miatt visszavonult, koros spion, Markó Pál és elhunyt neje látható. Persze, a történet előre haladásával a két szál egybefonódik.
Markó és András között afféle mester és tanítvány viszony áll fenn, de egy súlyos ügy miatt eltávolodnak egymástól, ugyanis András, bár megtehetné, nem teljesíti oktatója kérését. Mérgező tüskeként fúródik ez mindkettejükbe, az idős hírszerző lassanként maga mögött tudja a kór következményeit, és ég a revánsvágytól, a fiatalabb pedig időnként kellemetlen bűntudatot érez. András tudja, éltes ex barátja valamit forral ellene. Ekkor kezdődik el közöttük az a játszma, amiben mindketten túl akarnak járni a másik eszén, sportot űznek abból, ki tudja ügyesebben átvágni a másikat. András azonban több orrhosszal vezet, mert rendelkezésére áll az apparátus minden eszköztára, Markónak meg a tapasztalatán és a bosszúvágyán kívül semmije sincs. Eközben pillanatonként változik a helyzet, oda-vissza becsapják egymást, nem lehet tudni, ki kivel van, netán áll össze vagy fordul ellene. Nem válogatnak a módszerekben, vonzó, fiatal lány személyében csalit vetnek be, és ebbe a csapdába András szépen belesétál, így a megbonthatatlan egységet alkotó férj és feleség között is üzemzavar támad. A női megbántottság és féltékenység sok-sok csúnya dolog elkövetésére képes, és ez bizony most sincs másképp. A generális összehívja az összes érdekelt felet, és közli velük a döntését, ami alaposan meghökkenti, és padlóra küldi mindegyiküket, ugyanis nem ők, hanem a nevető harmadik lesz a befutó. Az utolsó kockákon – valamennyi idő elteltével – újra feltűnnek a szereplők, megfigyelhető, ki lett kegyvesztett, kinek fut a szekere, ki aktív informátor még, és ki tudta valóra váltani az álmát.
A vásznon az 1960-as évek Budapestje jelenik meg, és egy-két kocka erejéig pár kis falu bukkan fel. Az M7-es bevezető szakaszán ott tornyosul még Osztapenko kapitány szobra… Szemet szúr, hogy mennyi szovjet gyártmányú személygépkocsi fut az utcákon, dugó az nincs, de időnként meglehetős a forgalom. Az emberek sétálnak, munkába igyekeznek, és ügyes-bajos dolgaikat intézik, az öltözetük sem olyan lódenkabátosan meg egyenruhásan jellegtelen. Nagy András operatőr képi világa igazodik A játszma históriájának hátteréhez, semmiféle művészieskedés, „lila köd” nincs a kockákon, amik ugyan nem fekete-fehérek, hanem színesek már, de semmiféle turbó nincs bennük, olyannak ábrázolja az akkori hétköznapokat, amilyenek azok a valójukban voltak, ingerszegények és szürkék.
Nagy Zsolt elismerésre méltóan alakítja Jung Andrást, mosoly nélkül, rezzenéstelen arccal, állandóan figyelve és mindig résen állva, ugrásra készen hozza ezt a nem annyira elvetemült, inkább csak a korparancs elvárásainak megfelelni vágyó figurát. Hámori Gabriella Évája elvhű pártkatonanő, aki – bár úgy tesz, mint akinek már nem lehet újat mondani, – ennek dacára a hűtlenségre ugyanúgy reagál, mint a földgolyó bármelyik átvágott felesége: visszavág és elégtételt vesz. Staub Viktória hibátlanul viszi fel a vászonra a nem is annyira ártatlan, sokkal inkább ravasz leányzót, Abigélt.
A magyar történelem utóbbi 70 éve bőven szolgáltat alapanyagot olyan filmek forgatásához, amikből érdekes, izgalmas sztorikat lehet alkotni. Ez a Fazekas Péter rendezte A játszma elejétől a végéig leköti a néző figyelmét, akinek másodpercnyi ideje sincs, hogy elkalandozzon vagy elmélázzon, mert a cselekmény folyton változik, és elképesztően fordulatos, ugyanis minden percben jön valamiféle nem várható, pláne nem sejthető kanyar, amibe még minden pillanatban tud újabb leágazásokat beleépíteni. Nem kell már körömlerágósan izgalmas másfél óráért az Óperenciás-tengeren túli vagy az öreg kontinens kommunista diktatúrától megkímélt országaiban gyártott, az ő jóléti közegükben játszódó krimikre beülni, ma már nálunk is lehet és kell is olyan filmeket forgatni, ami rólunk szól, eseményeinek láncolata a mi múltunkon alapul.