József Attila Színház
Nagyszínpad
Az 1564 től 1611-ig élt Shakespeare-művek közé tartozik a Vízkereszt vagy bánom is én, amit az irodalomtörténet úgy tart számon mint a nagy vígjátékok záródarabját. 1601 körül írta, és 1602 februárjának elején játszották először. A vízkereszt január hatodikához kötődik, a karácsonyi ünnepkört zárja le, ezután jön a farsang, a vidámság, a mulatozás, a jókedv ideje. Az eredeti cím: Twelfth Night, or what you will is erre utal, a karácsonyt, december 26-át követő 12. éjszaka, azaz vízkereszt. Magyar nyelvre először Arany János ültette át, a József Attila Színház Nagyszínpadán december 8-án bemutatott komédiának szövegét Nádasdy Ádám 2005-ben készült fordítása adja. A Vízkereszt a gyakran műsorra tűzött Shakespeare-darabok közé tartozik, fővárosi, vidéki és határon túli teátrumaink is szívesen veszik fel repertoárjukba.
A dráma cselekménye Illyriában, a Balkán-félsziget Észak-Nyugatra eső szegletében zajlik, és 12 szereplője van, akik között herceg, grófnő, nemes úrfi és kisasszony, de jó pár egyszerű ember is van. A nagy William vígjátékaiban mindig található drámai szál is, és ez fordítva is igaz, a tragédiáiban mindig akad egy-két komikus elem. A Vízkereszt igencsak megrázó eseménnyel: hajótöréssel kezdődik. Ezen utazik az ikerpár: Viola és Sebastian. Illyria partjaira veti ki őket a tenger, azt hiszik, meghalt a másik. Vízkeresztben is van szomorúságra és számos félreértésre okot adó motívum, Viola, a fiatal, csinos nemes leányzó fivére ruhájába bújva próbál meg az idegen földön boldogulni, így lesz belőle Cesario. Szenvedés is létezik, a viszonzatlan szerelmi bánatába beleédesedő Orsino herceg hiába epekedik a gyász miatt mély bánatba süppedő Olivia grófnőért, aki rá sem hederít, ugyanis a Cesarióért, a férfi ruhába bújt Violáért lelkesedik. Időnként Orsino is rajta felejti a szemét a fiúnak hitt lányon. Azért van kölcsönös szerelem is, Olivia társalkodónője, a talpraesett Mária és Olivia nagybátyja, a kissé bugyuta Tóbiás között. Az orrát fenn hordó, beképzelt Malvolio háznagyot hamis szerelmes levéllel lépre csalják, és megleckéztetik. Szövevényes ugyan a Vízkereszt története, a szálak alaposan egymásba gabalyodnak, de a végére kibogozódnak, felhőtlen az öröm, a testvérek felismerik egymást, minden zsák megtalálja a maga foltját, azaz feleségét, férjét, és a házasság szent kötelékébe lépnek. Erre mondják mai kifejezéssel: happy end lett a vége.
A József Attila Színháznak remek, elhivatott, művészi értéket teremteni tudó és adni képes társulata van. Most is kitesznek magukért! Lábodi Ádám kifogástalanul alakítja az udvarlásának visszautasítása miatt melankóliába süppedő, kissé mulya Orsino herceget, aki ahelyett, hogy szíve hölgye elé állna, csak habozik, pótcselekvésekbe menekül: követeket küld, hogy azok puhatolják ki, mik az imádott nő szándékai. Kónya Merlin Renáta tökéletesen hozza mindkét karaktert, a tanácstalan, de azért okosan döntő, mutatós Violát és a kicsit puhány, semennyire sem harcedzett, a fegyverforgatáshoz nem értő Cesariót. Pikali Gerda imponáló magabiztossággal jeleníti meg a ‘se lát, se hall’, a gyászmunkát igen lassan végző grófnőt, aki a szemére boruló elvakultság-fátyol miatt nem veszi észre, hogy Cesario, akit kitüntet figyelmével, az nem más mint a fiúnak öltözött lány. Szabó Gabi Máriát, a nagyszájú, élelmes és ravasz szobalányt annyi tűzzel viszi fel a színre, hogy szinte sistereg körülötte a levegő. Zöld Csaba profi módon kelti életre az oktondi Tóbiást. Fila Balázs elismerésre méltóan személyesíti meg a beképzelt, önmagától eltelt, merev Malvolio háznagyot. Horváth Sebestyén Sándor Andrást, Tóbiás bumburnyák barátját olyan kísérőnek ábrázolja, aki ész nélkül mindenben követi cimboráját. Quintus Konrád igencsak szórakoztatóan adja elő Feste tréfamestert. Újvári Zoltán Fábiánt, Fekete Gábor a megkerült Sebastiant, Blazsovszky Ákos Antonio tengerészt, Chajnóczki Balázs Valentint játssza. Az előadás értékét és színvonalát az élő zene emeli: Kerényi Róbert furulyán és Molnár Ilona/Korsós Kinga kobozzal kíséri a színészeket. Horesnyi Balázs díszlete felidézi a mű szerzőjének korát, és alkalmas az összes helyszín ábrázolására. Balla Ildikó korhű jelmezei is elősegítik a vígjáték színi hatásának fokozását, valamint Horváth Ádám koreografálta kitűnő mozdulatsorok is illenek a komédi hangulatához.
Kiss Csaba rendező igazi, hamisítatlan Shakespeare-komédiát állít a színpadra. Nem vesz el belőle semmit, nem tartja porosnak, amiről el kell távolítani az évszázadok alatt rárakódott “piszkot”, és mához szóló üzenetek ürügyén nem szuszakol bele semmilyen aktualizáló, politikai felhangoktól meg mai életünk furcsaságaitól hemzsegő jeleneteket. És ez bizony tiszteletreméltó megsüvegelendő dolog!