József Attila Színház
Az igen hosszú életű, 1915-ben, lengyel bevándorló zsidó család gyermekeként New Yorkban született és a Connenticut állambéli Roxburyben, 2005-ben elhunyt Arthur Asher Miller író, publicista nem csak a szexbomba Marylin Monroe-val kötött rövid ideig – 1956-től ’61-ig – tartó házassága miatt híres, hanem azért is, hogy ő a 20. században megjelent amerikai drámák egyik legismertebb szerzője. Miller azt vallja, az a jó, azaz a korát kifejező színmű, ami „a mindennapi életet ábrázolja a nap világánál”, és „tendenciózus a mondanivalója.” A világhírnevet az 1949-ben színre vitt tragédiája, Az ügynök halála hozta meg számára, máig ez a legtöbbet játszott munkája. Első darabjaival nem aratott sikert, de az 1947 januárjában, a Broadway-én, a Coronet Theatre-ban bemutatott Édes fiaim-at (All my Sons) viszont a közönség és a szakma egyaránt méltányolta, 328 alkalommal adták itt elő. Filmet is forgattak belőle 1848-ban. Az Édes fiaim hazánkba nagyon hamar megérkezett, 1948. október 29-én a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházban volt a premierje. Azóta is nagy kedvenc, számtalanszor mutatták be, a legutóbbit a József Attila Színházban február 9-én láthatta először a közönség. A mű valóságban is megtörtént eseményt dolgoz fel, amiről az Ohio című újság számolt be. A repülőgép-alkatrészeket szállító Wright Aeronautical Corporation hibás terméke miatt 1941-től 43-ig terjedő időszakban több gép lezuhant, pilóták haltak meg. A későbbi elnök, Harry S. Trumann vezette azt a kongresszusi bizottságot, amit azért hoztak tető alá, hogy felülvizsgálja a háborús hadügyi termelés során elkövetett szabálytalanságokat és fellépjen a korrupt vállalkozók ellen. Ezen belül kivizsgálták a Wright-ügyet is, a gyár munkásai eskü alatt vallották, tudták, baj van az egyik alkatrész anyagának minőségével, de a tulajdonos ennek ellenére mégis beépítette ezeket. Ezt az alaptörténetet követi nagy vonalakban az Édes fiaim sztorija is. Az olyan jelentős írók, mint Miller, az egyedi esetekben meglátják az általános érvényű mondanivalót, ez a velős megállapítás Az Édes fiaimmal kapcsolatban is helytálló.
Az Édes fiaim az ibseni hagyományokat követi, mint egy hamisítatlan analitikus drámában, a főhős, a 60 esztendős Joe Keller az alapbűnt itt is már évekkel ezelőtt elkövette. Tudta, hogy rossz alapanyagból gyártotta a vadászgép egyik fontos alkatrészét, de a pénzügyi veszteség elkerülése miatt mégis továbbküldte. Lelkiismeretét azzal nyugtatgatja: „akár háború van, akár béke, itt dollárokról meg centekről van szó.” Nem vállalja a felelősséget, hagyja, hogy beosztottját ítéljék el helyette. Ezzel az álságos mondattal menti fel magát, „ha én emiatt börtönbe megyek, velem jöhetne ennek az istenverte Amerikának a fele.”Akkor omlik össze és végez magával, amikor megtudja, idősebbik fia, Larry nem az ellenséggel vívott csatában halt hősi halált, hanem apja bűne miatt lett öngyilkos. Joe felesége, Kate egyfolytában azt szajkózza, fia él, nemsokára hazajön. Ann, Larry menyasszonya, egyébként annak a Deuernek, a lánya, aki Joe helyett ártatlanul bűnhődik, látogatóba jön, hogy bejelentse, hozzámegy Chris Kellerhez, Joe és Kate kisebbik fiához. Chris talpig becsületes, szüleit szerető, tisztelő, idealista fiatalember, aki őszintén kedveli Annt. Nemcsak Kate, hanem George Deuer, Ann bátyja sem akar hallani erről a házasságról. Amikor kiderül, hogy Larry miért választotta az önkéntes halált, Chris is elfordul az apjától, megtagadja a közösséget vele, nem kér semmit a gaztett árán szerzett vagyonból, inkább elhagyja az apai-anyai házat.
Habár Miller a háborúból – ismét – győztesen kikerülő, feltételeket szabó, a kommunista ideológiával fertőzött, de annak valódi, ember- és életidegen arcát nem ismerő USA és a Joe Keller-féle összes ügyeskedő bírálatának szánta az Édes fiaimat. A jómódú amerikai otthon miliőjét visszaadó játékteret Kerényi Imre tervezte, és ő rendezi a színművet is. Rendezése azonban jóval túlmutat a szimpla amerikai sztorin, általános érvényű igazságok megfogalmazójává és kimondójává tágítja. Szülő-gyermek, főnök-beosztotti viszony, hazugság, elhallgatás, bizalom és bizalmatlanság, szólni nem merés és kiállás meg ehhez hasonló morális kérdések sorozatát teszi fel a darab, amire mindenki megadhatja a maga válaszát. Emiatt lesz a produkció annyira izgalmas és drámai feszültséggel teli, ami villanyáramként járja át a közönséget. De nem csupán az újfajta és szélesebb látókörű rendezői megközelítés, hanem az avatott színészi játék is hozzájárul ahhoz az elementáris hatáshoz, amit az előadás a nézőkre gyakorol. Huszti Péter, – Juhász Gyula szavait idézve – „Isten kegyelméből való” művész, és nincs az a dicséret, amit meg ne érdemelne, Joe szerepének megformálásában egyszerre van jelen erő és gyengeség, keménység és lágyság, önbizalom és kicsinyhitűség. Piros Ildikó, akinek a színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjában van, a gyermekeit féltő anyatigris őstípusát, és az anyák szent vakságát emeli ki Kate Keller figurájából. Viczián Ottó Chris Kellerként olyan engedelmes fiatal férfit visz fel a színre, aki lelkiismerete és fiúi kötelessége között vergődik, de végén mégis megtalálja a helyes utat. Balogh Anna az érzelmeiben biztos Annt kedvesen és bájosan jeleníti meg. Zöld Csaba indulatosan személyesíti meg George Deuert. Schnell Ádám doktora bölcs és kiábrándult, Hűvösvölgyi Ildikó doktornéja viszont elviselhetetlen perszóna. Ömböli Pál az ezermester Franket, Tébi Márta pedig a szebbre, többre vágyó, de háromgyerekes anya sorsába belenyugvó Lydiát kelti életre.
A József Attila Színház megint olyan drámával örvendezteti meg egyre gyarapodó közönségét, amiért tényleg érdemes színházba menni, mert minden benne van, ami egy jó, tartalmas estéhez kell: remekmű, aminek fordulatos, izgalmas a cselekménye, és tökéletes színészi játék, ami most is megfogja a nézők lelkét.