Fővárosi Nagycirkusz

Pukkadásig megtelt nézőtér előtt tartották április 5-én a cirkusz idei második bemutatóját, A sztyeppe illatát. A cirkusz vezetésének – legfőképpen Fekete Péter főigazgatónak, az előadás rendezőjének, megálmodójának – több célja is van ezzel a produkcióval. A cirkuszművészet eszközeivel hidat építsen a kultúrák között, ez az egyik, a másik pedig meg- és felerősíteni a magyarságban azt a tudatot, hogy gyökerei Belső-Ázsiához kötik, ezen a tájon volt az őshazája, honfoglaló elődeink innen indultak el, és érkeztek meg a Kárpát-medencébe. Ezt az ázsiai eredettudatot a Habsburgok regnálása meg a Rákosi diktatúra és a gulyáskommunizmus idején igyekeztek kiiktatni, de nem sikerült teljes mértékben, ma már nyíltan lehet beszélni erről. Az artistáknak a fizika törvényeit feszegető mutatványai mellett még a szívre és az értelemre is hatnak a remek színészi teljesítményt nyújtó Maka Gyula narrátor összekötő szövegei, azzal együtt, hogy hangsúlyozzák ennek az ázsiai rokonságnak a meglétét, sok-sok pozitív erőt adnak és energiát sugároznak a nézőkre, mert arra biztatják őket, merjenek nagyot álmodni, legyenek merész terveik, ne hátráljanak semmiféle nehézség előtt, álljanak ki bátran mellettük, és valósítsák meg.

Annak az országnak, ahonnét érkeznek az artisták, nem csupán a zászlaját lehet látni a kivetítőn, hanem azt is, hogy a térképen hol helyezkedik el. Mongóliát a hattagú Nomád csillagok nevű „kaucsuk” csoport képviseli, akik felfoghatatlan hajlékonyságukkal egyik ámulatból a másikba ejtik a nagyérdeműt, és nem csupán kígyómozgásukkal, hanem még nyilas ügyességükkel is, amikor a legváltozatosabb és nyakatekertebb pozíciókból is magabiztosan céloznak és lövik ki a lufikat. Üzbegisztánból hárman: két férfi és egy nő a magasdróton mutatja be lélegzetelállító mutatványát, a dróton biciklizés szinte könnyed ujjgyakorlatnak tűnik, viszont amikor a két fiú a fogával szorított kerek kis tartókon spárgázó lányt átviszi a drót egyik végétől a másikig, ezt bizony szájtátva és elkerekedett szemmel figyeli a közönség. Kínai rúdon két fiatal magyar fiú: Kassai Benjámin és Buti Gordon, a Baross Imre Artistaképző és Előadó-művészeti Szakgimnázium növendéke jeleskedik és kápráztatja el a székekben ülőket. Kazahsztánból többen, azaz négy csapat is jött, nem csupán a poharakkal egyensúlyozó – balance számmal bűvöli el Samir Abbasov az embereket, hanem az innen érkezett, nyolc főből álló Barys Lovasakrobata Csoport is. Igencsak magával ragadó látványt nyújtanak a körbe-körbeszáguldó, büszke fejtartású, nemes paripák, akiknek a hátára le- és felugrálnak a művészek. Szintén kazahsztáni az a négy zsonglőr virtuóz is, akik boszorkányos ügyességgel dobálják, azaz hajigálják és kapják el a buzogányokat és tányérokat.  Hand tu hand – kézből kézbe – számával a szintén Kazahsztánból jövő erőemelő páros, a Duo Koratin varázsolja el az előadás népét.

Az előadásban külön kiemeli a gurtni számban jeleskedő Sky Angels páros, – akik amúgy házasok, – női tagjának, Kristina Vorobyevának kőkemény küzdőképességét, aki férjével együtt a 41. Monte Carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Arany Bohóc-díjasa. 2017-ben II. Albert hercegtől vették át ezt a magas kitüntetését. Amszterdamban, 2020-ban Kristina olyan súlyos balestet szenvedett, hogy az élete is veszélyben forgott. Az orvosok tudásának és az artistalány hihetetlen akaraterejének köszönhetően felépült. Rehabilitációjának különböző állomásairól képeket vetítettek. Kristina meggyógyult és azóta is – mint most a Nagycirkuszban – elkápráztatja a közönséget. A legzajosabb tetszésnyilvánítást most is ő kapta.

A háttérmunkások és derekasan kiveszik részüket, hogy a produkció gördülékeny legyen. Szakál László zenei vezető és a zenekara gondoskodik az aláfestő és a számokat kiegészítő hangulatról. Pápai Kira énekesnőt is igen szívesen hallgatja a közönség. A Fővárosi Nagycirkusz balettkara is nagymértékben hozzájárul az előadás sikeréhez, a több mint tíz gyerekszereplőt pedig az Ukrajnából hazánkba menekült kis artistanövendékek közül válogatták ki, akik a számok között szórakoztatják a közönséget, biciklikkel karikáznak körbe, vagy hintalovakon emelkednek fel s alá. Egyikük, a szőke, hosszú hajú fiú zsonglőrtudományával kiemelkedik közülük. Varga László porondmester gondoskodik arról, hogy zökkenőmentesen, a legkisebb fennakadás nélkül kövesse egyik produkció a másikat. Martonosi Attila jelmezei kifejezik annak a nemzetnek a népviseletét, ahonnét jöttek. A fényeffekteket Szimeiszter Balázs tervezte, a vizuálisokról négyen: Kardos Zsolt, Nagy Attila, Zángó Tamás és Vizy Áron gondoskodnak. Pánczél Lajos műszaki vezető fogja össze a csapatmunkát, és Graeser József igazgató felügyeli a szakmai munkát.

Amikor az artistákkal együtt az összes közreműködő bejött a manézsba, akkor a közönség fennállva és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta mindegyiküket, és köszönte meg nekik azt a hihetetlen élményt, amit kaptak. A publikum tagjainak nem csak a szemét kápráztatják el, hanem a szívére és a lelkére meg az eszére is hatnak, de nem szájbarágós meg didaktikus módon, hanem szépen és finoman emlékeztetnek múltjára, az összefogás szükségességére és az egymás iránti bizalom építésére.