Carlota González-Adrio filmje                       Pannonia Entertainment

Már tavaly láthatták a külföldi nézők a mindössze 27 esztendős rendezőnő második nagyjátékfilmjét. Ebben a mozidarabban minden spanyol, a forgatókönyv alapját a Madridban született és ott is alkotó Paul Pen (1979-) Ház a kaktuszok között (La casa entre los cactus) 2017-ben megjelent regénye adja. Szereplői mind egy szálig spanyolok, és így is beszélnek benne. A filmre először Madridban, 2022 szeptemberében ülhetett be a közönség, hozzánk egy éves késéssel érkezett meg, 2023. június 15-étől vetítik a mozikban. Műfaját pszicho-thrillerként határozzák meg, de nem abból a fajtából való, ami után lidérces rémálmok gyötrik a nézőt. A filmet a Kanári-szigeteken forgatták, aminek cselekménye is a sziget egyik eldugott zugában, annak is méretes, kissé elhanyagolt állapotú emeletes házában, burjánzó növények meg égbe nyúló kaktuszok között és a közelmúltban zajlik, úgy egy esztendőt ölel át és olyan bűnténysorozatot ábrázol, ami nem csupán erre az országra jellemző, hanem minden nációban – az ókortól kezdve egészen a 21. századig – előfordul.

A Ház a kaktuszok között lassan csordogáló történetének középpontjában egy vezetéknév nélküli nagycsalád áll: anya, apa és öt lány, akik mindannyian virágnevet kaptak. Olyanok, mint az orgonasípok, a legkisebbek a nyolcéves forma ikrek: Dalia és Lila, a nagyobbak már tinik: Lis, Írisz és Melissa, édesanyjuknak is virágneve van: Rosa. Apjuk kimarad a sorból, ő csupán Emilio. A szülők olyan bő harmincasok, akik igen keményen, panaszkodás nélkül, jóformán középkori körülmények között morzsolgatják napjaikat, Rosa otthon, mert ennek a héttagú famíliának az ellátása és a ház rendben tartása nem kis feladat, Emilio pedig a közeli benzinkúton dolgozik. Irigylésre méltó harmóniában élnek. Nem szégyellik kifejezni egymás iránti erős érzelmeiket, és a másik tudtára adni. A kamasz lányok nem féltékenykednek egymásra, semmiféle, ’ki a szebb?’ típusú női rivalizálás nincs köztük. Rosa odafigyelő, a legapróbb lelki rezdülésüket is észrevevő anyai szívvel és minden fizikai szükségletükre kiterjedő gondoskodással, Emilio meg szeretetteljes, játékos apai törődéssel veszi körül a csemetéket, ők ketten olyan fészekmeleget árasztó közeget teremtettek, amire minden gyerek vágyakozik, amiről ábrándozik. Bizony, ide, ebbe az Isten háta mögötti, paradicsomi környezetbe bizony nem ér fel a világ zaja, nem veri fel lármája.

Ennyi jóság, összhang és béke ellenére mégis valamiféle rejtélyre utaló jelek mutatkoznak ezen az idillen. Ahogy pestiesen mondják: légy került a levesbe. Az első filmkockákon Emiliót és a legidősebb testvért, List az erdőben baleset éri, a lány súlyosan megsérül, de Emilio nem kórházba, vagy orvoshoz viszi, hanem haza, otthon próbálják gyógyítgatni, ami persze nem sikerül, és meghal. A következő helyzet, ami belerondít ebbe a nyájas nyugalomba, az a sármos, húsz év körüli Rafa megjelenése, ami nem kis izgalmat vált ki ennyi nőnemű lény között. A turista kérdezősködik, úttalan utakon, mindenféle régi térképeken jelzett ösvényeken szeretne a közeli városba eljutni. A szülők eleinte nem gyanakodnak, jóhiszeműen bánnak a fiatalemberrel, ott marasztalják, megvacsoráztatják. A házban nem adnak alvóhelyet neki, hanem a kocsijukban meghúzhatja magát. Az egyik nagyobbacska lány, Iris azonban éjjel kiszökik a fiúhoz, és arra kéri, holnap vigye magával. Amikor Rafa másnap is még ott van, és szándékosan beleesik a kaktuszba, Emilio és Rosa akkor kezd el gyanakodni, nincs minden rendben a fiú meséjével, Emilio kapcsol hamarabb, érzi a veszélyt, feltöri Rafa autóját, megtalálja borzalmas titkaiknak minden adatát, és akkor világossá válik előtte, nem eltévedt kiránduló, hanem le akarja leleplezni őket. A lebukástól való félelmében elgázolja Rafát, aki végzetes sebeket kap, Melissa azonban megsejt valamit, ezért bemászik az agonizáló fiúhoz. és megtudja az igazságot, de saját maga jól felfogott érdekében ezt nem árulja el Rosának és Emiliónak. Külső segítséget kér, de hiába, ők, ketten ügyesen kimagyarázzák magukat, és nem történik semmi. Melissa viszont minden egyes érintett anyát értesít. Ariadna Gil alakítja a tyúkanyó Rosát, Daniel Grao a tökéletes apát Ricardo Gómez a nyomozó bátyust, aki 18 éve képtelen beletörődni húga elvesztésébe.

A rendező a székekben ülők fantáziájára bízza, mi lesz a sztori vége. Emilio és Rosa lebukik és megkapja jogos büntetését vagy megmenekül, és ott folytatják, ahol abbahagyták? Morális felvetések sorozatán is el lehet mélázni, ilyeneken, mint például: ki az igazi anya/apa? Az, aki a gyermeket mielőtt intenzív fájdalmak közepette megszüli, átkínlódja magát a hányingereken, reggeli émelygéseken, rosszulléteken, vagy aki minden emberi és isteni törvényt megszegve, semmibe véve ellopja a babát, és utána rendesen, szépen, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, neveli, istápolja, figyeli, és minden erejével segíti fejlődését? Megérdemli-e a világra hozó anya, akinek a lelkén soha be nem gyógyuló sebet ejtett lánya elvesztése, hogy évek hosszú sorát követően visszakapja, karjába szoríthassa gyermekét? Van-e joga annak az anyának, aki szörnyű úton-módon jutott csecsemőhöz, megtartani és tovább gyámolítani azt a parányi, majd felnőve éretté váló embert? Nehezen megválaszolható kérdések… és a film egyikre sem válaszol, csak felveti őket, és ki-ki vérmérséklete és meggyőződése szerint döntse el, melyik megoldás felé hajlik.