Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpad

A Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója

Molnár Ferenc-darabot játszani hálás választás, minden van benne, ami a nézőknek és a színészeknek kell: súlyos és megoldhatatlan társadalmi gondokat-bajokat nem taglaló, lelki mélyszántást nem végző, könnyed, izgalmas, szórakoztató, nem túl bonyolult történet és remek, briliáns, ‘színész álma’ szerepek, amiben bárki megmutathatja, mit tud, milyenek a képességei. Polgári-társasági drámáin nem fog az idő, nem porosak, mert az emberi lélek soha nem változó, a kőkorszak óta azonos jellemvonásaira épülnek. Minden korban aktuálisak, nem az emberi psziché alsó rétegeihez szólnak. Mindig tökéletesen hatnak, jó értelemben vett hatásvadászok. 

Az Egy, kettő, három és Az ibolya egyfelvonásos vígjáték, aminek szabadtéri premierje Gyulán volt 2023. augusztus 16-án, a fővárosi Nemzetiben pedig szeptember 26-án a Gobbi Hilda Színpadon. Manapság együtt játsszák a két darabot, de ez nem mindig volt így. Az Egy, kettő, három ősbemutatóját a Vígszínházban tartották 1929 októberében. Zajos sikere azóta tart, amit mi sem  bizonyít jobban, hogy Amerikában is filmet, itthon több tévéjátékot forgattak belőle, és felsorolni is  nehéz lenne, hány pesti és vidéki teátrumunk tűzte műsorára. Cselekményideje rövid, 15 óra előtt pár perccel indul és 16 óra 15 perckor zárul, helyszíne a dekoratív vezéri dolgozószoba, de hogy pontosan hol, az nem meghatározható, ugyanis szereplőinek neve nem magyar, hanem mindenféle nációból való, így lehet angol (Norrison) vagy éppenséggel német (Fuss, Brasch) francia-német (gróf Dubois-Schottenburg). A darab egyértelmű főszereplője az elegáns, negyvenes Norrison bankvezér, aki a reménybeli, tengerentúli konszernnel kötendő nagy biznisz reményében fél éve vendégül látja az igazgató egyszem, féltve őrzött lányát. Lydiát. Éppen telelni készül Svájcba, amikor beviharzik Lydia, és közli vele, titokban férjhez ment, sőt már babát is vár. Eme örvendetes hírre az éppen Európát járó szülei egy órán belül ide érkeznek, mert szeretnék megismerni vejüket. Norrisont teljesen letaglózza a hír, látja kútba esni a busás hasznot hozó üzletet. pláne akkor kap a szívéhez, amikor találkozik a férjjel, a bricsesznadrágos, micisapkás taxisofőrrel, Fuss Antallal, aki iskolázatlan, ráadásul még  szocialista is. De Norrison nem esik kétségbe, azonnal elkezdi menteni a menthetőt. Az a terve, hogy elfogadható, sőt kívánatos, a lány rangjához méltó férfit farag ebből a primitív melósból. Erre a műveletre mindössze bő egy órája van. Kerül, amibe kerül, mindent megmozgat, az összes lehetőségét és kapcsolatát latba veti, és csodák csodájára, sikerül 75 perc alatt a magas apai-anyai elvárásoknak megfelelő férjet fabrikálni ebből az egyszerű, bárdolatlan munkásból. Minden akadály elhárult a jövedelmező adásvétel útjából. Ezután nyugodtan mehet a családjához síelni.

Norrison urat Schnell Ádám kifogástalanul alakítja. Talpraesett, képességeivel és hatalmával tisztában lévő, a leglehetetlenebb helyzetekben is önmagát feltaláló, azokon úrrá lévő, parancsoláshoz szokott és ellentmondást nem tűrő, ugyanakkor jóságos és leereszkedő férfiút visz fel a színre. Az öreg bútordarab, már-már családtagnak számító titkárt Bodrogi Gyula a tőle megszokott magas színvonalon jeleníti meg. Kristán Attila sima modorú dr. Fáber ügyvédje olyan, amilyennek a közönség elképzeli a hozzá hasonló státuszban lévő embert. Tóth László a ‘van az a pénz, amiért’ bárkit örökbe fogadó grófot kelti életre. Szép Domán két szerepben is látható, az orvoséban és a főszabászéban. Rácz József Félixet adja elő.

A szintén egyfelvonásos Az ibolya hasonló “karriert”futott be, mint az Egy, kettő, három. Általában együtt játsszák őket, így tesznek ki egy egész estés produkciót. Hasonlít is egymásra a két színmű, ennek is van egy központi férfi karaktere, a színházvezető, ugyanakkor a többi, azaz nyolc szereplője is megcsillanthatja művészi képességeit, megmutathatja tehetségét. Az ibolya cselekményideje is rövid, mindössze 3-4 óra, egy helyen, a kissé kopott igazgatói szobában zajlik. Abban viszont különbözik, hogy szereplői mind egy szálig magyarok, és olyan, hagyományos vígjátéki elemekre épül, mint fogadás és szerepcsere.

A neves színház marcona főnöke új darabjához színésznőket keres, és válogatást, – ma úgy mondja a színházi zsargon: – castingot tart. Ideges és mérges, mert az eddig jelentkező és igazi színésznővé válni akaró, igen mutatós kóristalány úgy gondolja, ennek útja-módja nem más, mint a szereposztó dívány. Az igazgatónak herótja van ettől, sorban zavarja el a felkínálkozó hölgyeket. A reménybeli sikerdarab fiatal, de már nős zeneszerzője nem érti, a diri miért nem használja ki ezeket az ölébe hulló lehetőségeket, ő bezzeg  kapva kapna utánuk. Hirtelen ötlettől vezérelve a másik bőrébe bújnak, az igazgató lesz a szolga, a zeneszerző meg az igazgató. Az ifjú titán elkábul a felajánlkozó csinibabák szirénhangjától, fűt-fát ígér nekik, mindettől az igazgatónak a haja szála is égnek áll. A meghallgatás alatt nem bír magával, ‘majd’ szétrobban a dühtől, vérben forognak a szemei, és egyfolytában közbekotyog, de a megmámorosodott komponista lepisszenti. Az utolsó jelentkező, a selmeci társulat segédszubrettje, a csacsogó Ilonka. Első pillantásra úgy tűnik, ő is ugyanazzal a módszerrel akarja elérni a célját, mint a többi lány. A mogorva igazgató elunja a cserét, leleplezi magát és visszavedlik direktorrá, és rövid úton elküldi. Pár perc múlva azonban Ilonka visszasomfordál, és lassan-lassan kiderül, ő nem “olyan”, és kedvességével, szerény kis ibolyaságával leveszi lábáról a finnyás férfiút. Bonyolítja még az ügyeket, hogy mindeközben a társulat sztárja öngyilkossággal fenyegetőzik, ha nem kapja meg az áhított és szerinte neki járó szerepet…

Kristán Attila minden kritikát kiálló módon kelti életre a fád, unott színigazgatót. Olyan fancsali képű, megfáradt, barátságtalan és távolságtartó férfit mintáz meg, akinek elege van mindenből, ennek ellenére nincs kőből a szíve, érzékeny is tud lenni. Rácz József korrekt módon ábrázolja a morcos szolgát. 

Mindkét előadásban a többi szerepet harmadéves egyetemi hallgatók személyesítik meg. Ficsor Milán, Domokos Éva Lili, Reiter Zita, Varga Anna Zsófia, Szalma Lenke, Stauróczky Éva, Bubik Réka, László Rebeka, Bangó Ernest, Nagy Botond, Steenhuis Raul mindannyian a rendező, Rátóti Zoltán osztályába járnak. Számukra nem mindennapi lehetőség ez, hogy ilyen korán már a Nemzeti színpadára léphetnek. Mindannyian rátermettek és igencsak derekasan helyt állnak, és több szerepet is remekül eljátszanak. Csak dicsérni lehet őket!

Székely László tervezte a díszletet, az Egy, kettő, három tágas, nagypolgári miliőt tükröző berendezési tárgyai a luxusról tesznek tanúbizonyságot, amit egy-két kisebb változtatással könnyen át lehet alakítani kissé elnyűtt direktori szobává, amit Az ibolya kissé lepukkant környezete igényel. Tordai Hajnal jelmezei is fenti vonulatot követik, az Egy kettő három két úri szereplője: Lydia és Norrison is választékosan öltözködik, foglalkozásához passzoló gúnyában a sofőr férj feszít, a kisasszonyok a hivatalban szokásos visszafogott kosztümöket, a mesteremberek a szakmájuknak megfelelő viseleteket hordanak. Az ibolya alsó középosztálybeli szereplőinek ruházata  a társadalomban elfoglalt helyzetüket adja vissza. Az igazgató nem sokat ad magára, a zenész jóval igényesebb öltönyben jár-kel, a színésznő aspiránsok sincsenek feltűnő, kihívó és rikító blúzokban, szoknyákban, Ilonka is szegényes, seszínű ”szerelésben” van.

Igen kellemes és szórakoztató estét tölt el az, aki beül és megnézi az Egy, kettő, hármat és Az ibolyát. Rátóti Zoltán mához szóló üzenetek okán nem erőltet egyikbe sem olyasmit, ami távol áll a szerző akaratától, mert a két vígjátékot mutatja be.