Kemény Zsigmond azonos című műve alapján

Udvari Kamaraszínház

Az 1814-ben Alvincon született és 1875-ben Pusztakamaráson elhunyt magyargyerőmonostori báró Kemény Zsigmondot irodalomtörténetünk – művészi értéküket tekintve – egyazon lapon tartja számon a legnagyobb elbeszélőnek és mesélőnek tartott Jókai Mórral. Kemény Zsigmond történelmi regényeket alkotott, legismertebb közülük az Özvegy és leánya, (1855), Zord idő (1858.) A rajongók Pesten jelent meg 1858-ban és 1859-ben. Ennek a műnek színpadi változatát mutatta be március 22-én az Udvari Kamaraszínház a társulatnak otthont adó Budapest-Pozsonyi Úti Református Egyházközség altemplomában.

A dráma az 1618-tól 1648-ig tartó, a Habsburg koronatartományok és Közép-Európa területén zajló, harmincéves vallásháború időszakába kalauzolja el a nézőket, annak is a félidejébe. Erdély fejedelmi székében ekkor a református I. Rákóczi György ült. Itt és ebben az időben a  szentháromságtagadó, szombatosoknak nevezett vallási szekta számtalan hívet szerzett. Volt idő, amikor a fejedelem is támogatta őket, de 1638-tól ellenük fordult, nem hittételeik miatt, hanem vetélytársainak tekintette őket. A szombatosokat nevezi Kemény Zsigmond rajongóknak. A rajongás-rajongó kifejezés 400 év alatt markáns jelentésmódosuláson esett át, mostanság művészeknek, sztároknak, celebeknek van rajongótábora, akik imádattal csüggnek bálványukon. Napjainkban rajongáson mértéktelen, elvakult hitbuzgalmat egyáltalában nem értenek, legfeljebb fanatikusoknak nevezik őket.

Regényből érdekes, pláne a ma emberének, – aki hozzászokott, hogy a színpadon mindig történik valami és minden érzékszervét foglalkoztatják, – bizony izgalmas, kíváncsiságukat mindvégig fenntartó drámát készíteni, az bizony a húzós leckék közé tartozik. Ráadásul olyat, amelyik még az alapmű szellemiségét és nem csupán sztorijának elferdített változatát adja vissza, az bizony a feladatok feladata. Azon egyszerű oknál fogva, más a műfaji követelménye a regénynek és a drámának. Mikszáth Kálmán konya bajsza alatt mindig elnézően somolygott, amikor felvetették neki, darabot írnak valamelyik regényéből… Kemény Zsigmond Rajongók-ját színpadra tenni sem volt sablon munka, Csurka Dóra dramaturg remekül megbirkózott ezzel a cseppet sem könnyű megbízással. Olyan, a nézők figyelmét elejétől a végéig lekötő, érdeklődését az első perctől kezdve az utolsóig ébren tartó drámát állít a színpadra, ami hűen követi Kemény Zsigmond művének cselekményét. 

Az Udvari Kamaraszínház rendezője és művészeti vezetője, a Jászai Mari-díjas Andrási Attila A rajongókat különleges és sajátos koncepció szerint dolgozta át és viszi fel a színre, oly módon, mintha a televízió adásában valamelyik hosszabb híradót nézné a közönség. A sűrűn változó, de egymással összefüggő cselekménysor megértését vetített háttérképek segítik, amik kiemelik a mondanivalót és alátámasztják a képernyőn látottakat. A filmszerűséget a látványvilág is szolgálja, Papp Janó egyszerű, mindössze egy kecses barokk asztalból és két, míves ülőhelyből meg egy méretes és forgatható trónszékből álló díszlete is kiemeli. Ez utóbbit gyakran körbe-körbe pörgetik bizonyos szereplők, amivel a világ forgandóságát, ‘egyszer így, egyszer úgy’ mivoltát jelképezik. Papp Janó korhű jelmezei most is pazarabbnál pazarabbak, a szereplők díszes ruhában jönnek-mennek, kivéve a szombatos prédikátort, ő csupán hosszú, fehér köntöst hord.

A cselekmény nagy vonalakban követi a regényét, itt is eszmék és képviselőik csapnak össze egymással, vallási meggyőződések ütköznek. A fejedelem és fia, a majdani II. Rákóczi György Kálvin János követője, ugyanakkor menyasszonya, Báthory Zsófia hithű római katolikus. A gazdag Pécsi Simon kancellár a szombatosokhoz húz, akiknek szószólója a lelkész és felesége, Bodó Klára. Olyan szereplők is vannak, akiket semmiféle vallási buzgalom nem hajt, csak a meggazdagodás, közöttük a mohó és zsaroló Kassai István tanácsos, aki a darab legellenszenvesebb alakja meg a ‘haza ott van, ahol a haszon’ elvét valló, magyar nemesből Zulfikár Ibn Abdullá, azaz törökké lett jellemtelen fickó. Szerelmespár is található, mégpedig a szép Pécsi Debóra, a kancellár lánya, aki a daliás Kassai Elemért, a főgonosz unokaöccsét, majd örökbefogadott fiát szereti. De szakítanak, mert Debóra és apja nem akarja, hogy tetemes vagyonukra a kapzsi, pénzsóvár tanácsos tegye rá a kezét. 

Az Udvari Kamaraszínház társulata kitesz magáért, most is remek teljesítményt nyújtanak. A rajongókban nincs kis szerep meg nagy, egyformán jelentős mindegyik. I. Rákóczi György fejedelmet Dóczy Péter annyi méltósággal és erővel alakítja, amilyennek ezt az Erdély aranykorát megteremtő uralkodót elképzeli a néző. II. Rákóczi Györgyöt Illés Dániel forrófejű ifjúként jeleníti meg, aki ki akar bújni apja árnyékából, ezért időnként heveskedik és meggondolatlan kijelentésekre ragadtatja magát. Molnár Zoltán kiválóan személyesíti meg a sima modorú és a trónus forgatásában jeleskedő narrátort. Pál Péter kifogástalanul kelti életre a délceg Kassai Elemért, a csak az orráig látó, nagybátyja mesterkedését nem érzékelő hősszerelmest. Orbán Borbála sallangmentesen ábrázolja a kedves, észnél lévő, az imádott férfiről a családja érdekében lemondó Pécsi Debórát. Kákonyi Tibor minden kritikát kiálló módon formálja meg a két hit – a református és a szombatos – közé szorult kancellárt, aki nem csupán lányát, de jókora birtokát is félti. Tokaji Csaba mesterien hozza Kassai István tanácsos ellenszenves figuráját, mert semmiféle aljasságtól, így a fenyegetéstől, a zsarolástól, az árulóvá kényszerítéstől sem riad vissza. Juhász Károly brillírozva játssza a Szőke Pista szökött jobbágyból Laczkó Istvánná, a thyatírai angyallá avanzsáló, de lelkében meghasonlott, besúgóvá, majd eszét vesztő, végül gyilkossá váló szombatost. Hevesi Tóth Evelin elismerésre méltóan adja elő a cserfes, orrát mindenbe beleütő, csípős nyelvű Báthory Zsófiát, II. Rákóczi György menyasszonyát. Varga Tamás felsőfokon mintázza meg a pénzéhes, pimasz török efendivé lett magyar kisnemest. Tóth Zsuzsi látható Bodó Klára nemes asszonyként, aki a szombatosok hitét vallja, és foggal-körömmel küzd férjéért és gyermekeiért.

Kemény Zsigmond regényének drámaváltozata, A rajongók évszázadok távlatából üzen a ma nézőjének: nincs új a nap alatt! A politikai küzdelmek sosem tartoztak a tisztességes, félelem és gáncs nélküli lovagok játszmái közé. Azok a férfiak és nők, akik szűk négyszáz évvel ezelőtt jártak-keltek Európának ezen a térfelén, fikarcnyival sem voltak jobbak vagy rosszabbak, mint a ma élők. Ők is csak szerettek, irigykedtek, ármánykodtak, fenyegettek, kémkedtek, ármánykodtak, mint a 21. század emberei…