(Új Színház Bubik István Stúdiószínpad)

Pozsgai Zsoltnak ezt a darabját A szajha és a szörny címmel már bő tíz évvel ezelőtt játszották Kecskeméten, a Katona József Színházban, és ott nagyon szerette a közönség. Most, az Új Színház művészeti igazgatója leporolta egy kicsit, a címét is megváltoztatta: a szajhát kicserélte szűzre. Ettől jóval sűrítettebb és kifejezőbb lett a cím, mert előre megvilágítja azt a testi-lelki ártatlanságtól a bűnbejutásig tartó, végtelenül göröngyös utat, amin az egyik szereplő végigmegy. Május 26-án mutatták be a fővárosban, és a 2012-13-as évad nyitó előadása is ez lett, a Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én láthatta a nézőteret pukkadásig megtöltő közönség. Dörner György igazgató ebből az alkalomból üdvözölte a megjelenteket, és megköszönte a publikum eddigi meg jövőbeli támogatását, amit azért kapnak, mert programjuk egyik célja: „Pozitív katarzis, magyar művekkel”.

A dráma alapmotívuma közismert, például Rostand nagyorrú hőse, Cyrano de Bergerac szavainak bűvös erejével kápráztatja el szerelmét, Roxane-t, aki egy idő után ügyet sem vet a szellemes és bátor lovag hatalmas szaglószervére. A Walt Disney-film,  A szépség és a szörnyeteg is ugyanezt a motívumot dolgozza föl. A küllemében torz férfiú szívjóságával meghódítja a gyönyörű fiatal nőt; az érzelmeitől elvarázsolódott leányzó kis idő múlva észre sem veszi a csúf ábrázatot, csak a jó embert látja. Pozsgai Zsolt színműve is ezen az alaptéten nyugszik, de nem csak a mesére épít, hanem arra is, hogy a közelmúltban Magyarországon ehhez hasonló eset történt meg. A Pozsgai-darabban az összeégett képű szörny Józsefváros valamelyik régi, tágas lakásának szekrényében kuksol. Nem olyan régen még nagyfiú volt, a balatoni éjszakai élet császára, a Herceg. Külföldi tanulás, igaz, tiszta szerelem hétköznapi álmait dédelgető, mindenféle értelemben szűz Kriszta pedig az erdélyi havasokból jön. Szobát vesz ki a Hercegnél, és azonnal kölcsönös szimpátia alakul ki közöttük. A lány tudomást sem vesz főbérlője fizimiskáját borító ocsmány hegekről, csacsog és derűt hoz ebbe a szomorú, lepukkant otthonba. Csakhogy ott van Herceg haverja, az aljas és számító Köcsög, aki kihasználja a lány naivitását, és luxus prostit csinál belőle. Herceg nem bírja nézni a lány vergődését, külföldre akarja vinni, de Köcsög nélkül egy lépést sem tud tenni. Bosszúból Köcsög leleplezi Herceget, kiderül, mitől lett olyan az arca, amilyen és hogyan halt meg a házmester, Samu bácsi felesége, az a drága Gréta…

Már a kecskeméti előadást is Kautzky Armand rendezte, és a szerző 2012-ben ismét őt kérte fel erre a feladatra. Régi szakmai kapcsolat és a színművészet feladatáról vallott azonos nézeteiken nyugvó barátság fűzi össze Pozsgai Zsoltot az összetéveszthetetlen hangú, nyelvünket legszebben beszélő, igencsak sármos színészével. A szűz és szörnyeteg műfaja tragikomédia, de több benne a tragédia, mint a komédia. A harmadik évezred társadalmi közegének egy igen szomorú és sötét részletébe avatja be közönséget. A pokol bugyraiba viszi le őket. Mások szerencsétlenségén meggazdagodó, elferdült ízlésű keresztapák, senkire és semmire tekintettel nem lévő stricik, butuska, kihasználható lányok, az átkosban kényszerből meg önszorgalomból is besúgó házmesterek, nőiességüket elvesztő, slampos takarítóasszonyok. Ezek az alvilági figurák a darab „hősei”. Kautzky Armand azonban nem hagyja, hogy csupán valami megelevenített, bűnügyi magazinos, amolyan „kék fényes” bejátszás legyen a drámából, inkább bebizonyítja a nézőknek, amit a színpadon látnak, az is benne van a „nagy magyar valóságban”, része annak. Viszont nem akarja, és nem várja el, hogy szeressék is, vagy azonosuljanak vele…

A színészek játéka miatt is érdemes megnézni ezt a produkciót. Ifjú Jászai László zseniálisan kelti életre a borzalmas Köcsögöt, az ilyen jellegű figurák megformálásához nagyon ért, roppant plasztikusan alakítja azokat. Az Erdélyből származó Koncz Andrea hitelesen mutatja be azt a lefelé hajló ívet, aminek mentén ez az ábrándokkal teli ifjú hölgy fokozatosan elveszti önbecsülését, sőt csapja be magát, mert nem akar, és nem mer tudomást venni a kemény igazságról, hogy bizony szajha lett. Incze József Herceget viszi fel a színre, testtartásával, mimikájával remekül adja vissza a szörny hátborzongató karakterét. A joviális, csupa szív házmestert, Samu bácsit Újréti László olyan embernek mintázza meg, aki bölcsen néz a világba, belenyugodott imádott neje halálába, és a rá mért sorscsapásoktól sem keseredett meg. A lompos takarítónőt, Karcsi nénit Fazekas Zsuzsa jeleníti meg, olyan, amilyennek az ilyen, „ami a szívemen, az a számon” típusú asszonyságokat elképzeljük.

Nem jó érzéssel jön ki az ember a színházból, mert letaglózza a látvány. Erre a rosszkedvre rátesz még egy lapáttal Ágnes Vanilla énekhanggal kísért zenéje, ami a kilátástalanságot még inkább erősíti.