Újpest Színház

Éless-Szín vendégjátéka

 

A Tavaszi bérlet harmadik előadása volt ez a zenés bohózat, aminek szerzője, Vaszary János. Középső gyermekként 1899-ben érkezett meg a tehetséges és jeles Vaszary családba, a közkedvelt népszerű színésznőnek, Pirinek a bátyja, az író-színésznek, Gábornak pedig az öccse volt. Vaszary János a két világháború közötti színjátszásunknak, azon belül pedig a könnyű műfaj avatott mestere. A sokoldalú színházi emberek között tartják számon, fellépett a világot jelentő deszkákon, több színházat igazgatott is, ahol saját műveit mutatta be. Filmeket is rendezett, forgatókönyveket is írt. A Ma éjjel szabad vagyok az első alkotása, 1934-ben vetette papírra. A színészként, színházalapítóként és direktorként is nevet szerző Éless Béla társulata, az Éless-Szín 2013 májusában újította fel, és ez a három felvonásos darab azóta is repertoárjuk szerves részét képezi. Annyi változás történt, hogy nem az eredeti Eisemann Mihály-dalokkal játsszák, hanem Kokavecz Iván zenéjével, ami jobban igazodik a mai nézők igényéhez. Ide, Újpestre, az Ady Endre Művelődési Központ zsúfolásig megtelt Nagytermébe április 16-án érkezett el.

A Ma éjjel szabad vagyok cselekménye igen egyszerű. Két jó barát közül az egyik, Iván hamisítatlan „hanta boy”, a másik, Péter meg tesze-tosza alak. Nincs olyan fehérnép, akit Iván ne cserkészne be és ne csapna le Péter kezéről. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az elegáns balatoni szállodában felbukkan Iván menyasszonya, Ilonka meg az anyja és az apja. Iván görbe hétvégére készül a szemrevaló, házas Micivel, de számításait keresztülhúzza Ödön, Mici őrjöngő, pisztollyal hadonászó férje.  Iván az összes disznóságát szegény mulya Péterre keni, akiről mindenki azt hiszi, mekkora szélkakas. Egyedül Márta, a tanulmányait nemrég befejező szép leányzó hisz Péter ártatlanságában. Minden jó, ha a vége jó, kiderülnek a turpisságok, minden zsák, azaz férfi és nő megtalálja a maga foltját, vagyis párját, még Márta lerázhatatlan, idősecske társalkodónője, Adél is.

Ragyogó, a magyar színjátszás élvonalába tartozó színészek adják elő Vaszary János darabját, ez is a nyitja a produkció sikerének. A nyelvünket legszebben beszélő művészeink egyike, Kautzky Armand tökéletesen alakítja a szemtelen, minden hájjal megkent Ivánt. Olyan mesterien formálja meg ezt a pimasz figurát, hogy a néző nem képes neheztelni, vagy mérges lenni rá, inkább valamiféle elnéző mosollyal nyugtázza tenyérbe mászó arcátlanságát. A félszeg Pétert, ezt a tipikus balféket Tóth Roland igen meggyőzően jeleníti meg: mindig ő húzza a rövidebbet és mindig rajta csattan az ostor. Koncz Gábor a dühöngő férj, Ödön szerepét a tőle megszokott és elvárt profizmussal hozza. Olyan ön- és közveszélyes, mint amennyire egy ilyen megcsalt férjtől elvárható, méretes mordályával fenyegeti az összes útjába kerülő hímneműt. Nyertes Zsuzsa az igen dekoratív szépasszonyt, Micit elismerésre méltóan kelti életre, nem kell mást tennie, mint kívánatosnak lennie, és az is, nagyon jól mutat a színpadon. A nagyvilági életbe hirtelen belecsöppenő Mártát Madár Veronika remekül személyesíti meg. Borbáth Ottilia az erőszakos, levakarhatatlan kísérőnőt igencsak szórakoztatóan állítja színpadra. Olyan szereleméhes, mintha Csokonai Dorottyája. Boldizsár Tünde a hiszékeny menyasszonyt, Ilonkát aranyosan, kedvesen viszi fel a színre. Kertész Péter kifogástalanul ábrázolja Ilonka csélcsap apját, Veller Gabriella pedig mintaszerűen játssza el a folyton nyüzsgő anyát. Maga Éless Béla is színre lép a portás nyúlfarknyi szerepében. Plaszkó Éva a telhetetlen, rafinált szobalányt pompásan adja elő. Urbanek Attila díszletei igen célszerűek, kevés színpadtechnikával rendelkező helyeken is könnyen felszerelhetők. Romhányi Nóra és Muladi Klára jelmezei visszaadják a két világháború közti időszak felső középosztálybeli urainak és hölgyeinek a divatját.

Mint kortörténeti dokumentum igen érdekes előadás ez. Szeretik, mi több imádják a nézők, mert abba a letűnt világba vezeti vissza őket, amiben kellemes, sőt igencsak csiklandozó érzés megmártózni. A retrónak ma nagy a keletje, a közszolgálati tévé egyik csatornája reggeltől estig sugározza a régi filmeket, műsorokat. Azoknak a gondoknak egy része, amik a Ma éjjel szabad vagyokban megjelennek, napjainkban már nem aktuálisak, de jó pár közülük, ma is ugyanúgy él, mint hajdanán, ugyanis az ember jelleme az őskor óta nem változik. Manapság is vannak kikapós, elhanyagolt asszonyságok, akiket meg a gaz csábítójukat méretes fustélyával üldözi a nekibőszült, felszarvazott férj. Ma is szép számmal akadnak pofátlan haverok, akik nyugodt szívvel elszeretik – mai szóhasználattal élve: lenyúlják – cimborájuk nőjét. Most is vannak félénk, érzéseiket elrejtő, suta fiatalemberek, akiknek szívjóságát szemérmetlenül kihasználják gátlástalan barátaik. Viszont mikroszkóppal sem lehet találni olyan úrilányokat, akiket egy percre sem hagynak egyedül, ugyanis minden lépésüket aggódó, hegyes szemű mamák, vagy hivatalos gardedámok figyelik. Mindent egybevetve: érdemes volt lefújni a port erről a darabról, mert még 2016-ban is igen kellemes kikapcsolódást nyújt.